Ossobuco, a lyukas csont
Eddig életemben egyszer ettem ossobucot. Toszkánában voltunk , egy árkádok alatti étteremben. Rég volt, de még most is emlékszem, mennyire tetszett a sűrű szaft , az omlós, intenzív hús. És a velő , ami csontban volt. Tudom, olyat, úgy, már sosem eszem, de azóta is többször sóvárogtam az azt megközelítő élményre...
Nemrégiben a piacon jártam, már tele volt a szatyrom (is), amikor a kedvenc hentespultomban megláttam a lyukas csontokat tele velővel, meg a körülöttük tornyosuló masszív hústömegeket . Borjúlábszárak voltak, vízszintesen szeletelve , a velős csontokkal a közepükön. Rögtön kértem egy nagyobb szeletet , és vigyorogva hazasétáltam vele - meg többi cuccal...
- 650 g keresztben vágott borjúlábszár, velős ...