töpörtyű * mustár * tejföl
... avagy a kenhető töpörtyű receptje!
Töpörtyű. Tepertő. Liba. Disznó. Kacsa. Éppen mangalica. Mikor mi jön szembe a hentesnél. (Egyes szerencséseknél meg saját készítésű vaddisznó töpörtyű sül, de erről csak hallottam...) Szóval jöhet bármilyen töpörtyű, azt mind megeszem. Vagy ha marad belőle - esetleg azért mert megehetetlen mennyiséget vettem belőle nagy lelkesedésembe' -, akkor készítek belőle töpörtyűkrémet. Pont mint most.
- 0,5 kg töpörtyű
- 1 fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1-2 kanál tejföl
- 1-2 kanál mustár
- 1 szárított chili (vagy friss...)
- só, olaj
A hozzávalókon kívül még egy fontos szereplője van ennek a kencének, mégpedig az éles nagykésem, amivel összeaprítok mindent. Legelőször a hagymát és a fokhagymát. Ezeket egy kevés (tényleg kevés) olajon, megsózva megdinsztelem (vagy éppen nem, attól függ mennyire markáns krémet szeretnék). Ha a só és a hő hatására nem enged elég nedvességet a hagyma, akkor egy kis vizet is öntök alá, nem akarom, hogy a fokhagyma megkeseredjen.
Tony Iommi alapvetés a rockzenében. Annyi zenész hivatkozik rá, a metál atyjának tekintik. Egyedi gitározási stílusa nem jókedvében alakult ki. Majdhogynem nem alakult ki semmi. Ugyanis a fiatal Tony éppen az utolsó munkanapja (egy korai zenekara turnéja miatt mondott fel) utolsó óráiban lecsapta két ujja végét a jobb kezén... Emberfeletti akarattal és sok fájdalom árán, de kialakította a saját gitártechnikáját, amivel megszületett a metál, amitől a Black Sabbath etalon. (Zenetörténeti érdekesség, hogy miatta kezdtek el vékonyabb húrokat árulni a gitárokhoz, mert azokat tudta kényelmesen megnyújtani az ujja végén lévő, saját maga által eszkábált gyűszűkkel.)
Most olvasom Tony Iommi - Iron Man A Black Sabbath útja mennyen és poklon át című könyvet, így akadtam rá erre az albumra, miután a Black Sabbath életművet végighallgattam. Huhh, hamar a kedvencem lett! (nekem úgy látszik bejönnek az ilyen koncepciójú albumok, ahol mindig más az énekes a fix gitáros mellett (Slash - Slash 2010; Santana - Supernatural 1999)).
Vágólapra borítom a töpörtyűket, párat minőségellenőrzés címén felfealok, a többit a fissen fonnyasztott hagymákkal együtt összekaszabolom. Kicsi, tényleg kicsi darabokra. Persze azért akkorára, hogy legyen mire ráharapni is egy-két alkalommal. Amolyan rusztikusra. Amikor ezzel készen vagyok, jön a kanalazás, egy kanál tejföl, egy kanál mustár, majd rámorzsolom a szárított chilit. Ott a lapon, helyben öszekeverem, ha nem elég krémes, adok hozzá még egy kanálnyi tejfölt és mustárt. Ezután a lapról fedeles tálba pakolom.
Friss kiflivel (vagy bármi mással) nagyon jól fogy, persze a zöld erős és egy pohár bor is jöhet kíséretnek.
Legyél te is #gasztrocker, itt: www.facebook.com/rockandchili
