Újév első napján kötelező lencsét enni. Attól leszünk gazdagok. Állítólag. A lencselevest már unom, a főzeléket úgy általában nem bírom, úgyhogy valami mást szerettem volna. Így alakult ki ez a lencseétel, sütőben sütve, bőrös karajjal tálalva. Hiszen se szárnyast, se halat ne együnk január elsején. Még a végén elrepül/elúszik a lencse miatt megszerzett pénzünkkel...

A koncepció az volt, hogy főzök egy kevéssé leveses lencsét, finom fűszerekkel, és mellé bőrös karajt - a csontján, hiszen az is egy plusz ízt ad neki. Amikor már bent volt a karaj a sütőben a körbepirítás után, jutott eszembe, hogy bedugom alá a lencsét, így a levéből is elfő egy kevés, ropogós, füstös réteg alakul ki a tetején és még egy plusz zamatot ad majd a húsnak. Az egészben sült fokhagyma már csak pont volt az i-re. Nagyon nagy pont. Piros.

• 500 g lencse
• fél gumó zeller
• 3 szem krumpli
• 2 fej lilahagyma
• 2 ek magos dijon-i mustár
• 2 ek koriander paszta
• 2 ek piros arany
• 3 db babér levél
• 15 dkg füstölt tarja
• só, bors, olaj
• tálaláshoz tejföl

• 0,5 kg bőrös, csontos karaj
• só, olaj
• 1 fej fokhagyma

A lencsét hideg vízbe áztatom. Kb. kétszeres mennyiségben, egy órányi ázás után meg is duzzad a víz színéig. Közben kiveszem a húst is, fél órát szobahőmérsékleten hagyom melegedni, sütés előtt érdemes mindig így tenni.

Amint felmelegedett a hús, a bőrét alaposan bekockázom és rengeteg sóval bedörzsölöm, miután papírtörlővel leitattam róla a nedvességet. A sós dörzsölésnek is ez a legfontosabb szerepe - az ízesítés mellett - kivonni belőle a legtöbb nedvességet, hogy ropogós-kopogósra tudjon sülni a bőre. Mivel a són kívül nem fűszerezem a húst, érdemes nem az akciós, több napja a pultban rohadó álló húst megvenni. Biztos van a közelben egy jó hentes, tessék ott vásárolni.

Ebben a brit post-punk/gótikus rock bandában még nem vagyok elég penge, de így is van pár kedvenc címem tőlük, amit érdemes hallgatni, rögtön a legnagyobbal kezdem: Wild Flower, vagy a fenti, She Sells Sanctuary, na meg persze a Fire Woman számokat hallgassa meg mindenki, aki nem hallgatott még The Cult-ot. Bírom azt a jellegzetes énekhangot, gitártorzítást és a csörgődobot, amit több számukban hallani lehet.

Az új albumot (Hidden City) február elejére ígérik, arról is van már egy szám, erre keressetek rá: Dark Energy - jó eséllyel ezt hozza ki a következő számként a youtube lejátszó a fenti szám után...

Az áztatás alatt előkészülök a többi hozzávalóval, hagymát szeletelek, és a zellert meg a krumplit fél centis kockákra vágom. Jó kis pepecs meló, pont kész, mire felázik a száraz lencse. Egy közepes lábasban olajat hevítek, beleszórom a hagymát és üvegesre pirítom. Félidőben hozzádobom a zöldségkockákat is, hadd kapjanak egy kis színt. Ekkor mehet hozzá a lecsepegtetett lencse, majd felöntöm annyi vízzel, hogy kb. háromnegyedig lepje el. Fedő alatt felforralom.

Sütőt 200 fokra kapcsolom, hőlégkeveréssel.

Öt perc múlva rotyog már a lencse, majdnem elfedi a leve. Ekkor jön a fűszerezés, babérlevél, nagyobb darabokban a tarja, majd a krémek: mustár, piros arany és koriander kerül bele. Óvatosan sózom, bőségesen borsozom, alaposan elkeverem a fűszereket. Fedő alatt lassan főzöm 20 percet.

Ezalatt elindul a sertéskaraj is a maga útján: felhevítem a fémnyelű, vastag aljú serpenyőm, és a vékonyan beolajozott húst bőrével lefelé a közepére teszem. Még jól le is nyomom. Serceg, mint Slash erősítője, ha kicsúszik a jack-dugója, de ez most tetszik. Azt jelzi, hogy elkezdett sülni, kisülni belőle a zsír és jó ropogós lesz a bőre. Két perc után jön a többi oldala, mindegyiknél segítek neki a húsfogómmal, jól körbepörkölöm a húst. Ezzel elindítottam a sütési folyamatot, valamint benntartom a nedveket, nem lesz csontszáraz a hús, mire elkészül. Amint körbeértem, egy egész fokhagyma társaságában küldöm serpenyőstül az egészet a sütőbe - hőmérsékletet csökkentem 160 fokra.

Negyedóra elteltével a lencse gyakorlatilag kész - de én tovább tekerek rajta egyet, és kiveszem a sülő karajt, aláöntöm a lencsét, rápakolom a húst és a fokhagymát, majd még fél órát sütöm őket így egyben,

Közben indulhat a pezsgőzés, mert nálunk nem csak újév napján, hanem már előtte, a buliban is ez a menü...

Amikor már kérgesre sült a lencse felső rétege a serpenyőben, késznek tekintem az ételt, jöhet az utolsó, brutális ízrobbantás. A mustár és a koriander, na meg a paprikakrém mellé jön a sült fokhagyma összetéveszthetetlen, édeskés, füstös aromája. Az megsült fej alját levágom, és a csúcsától indulva a lencsébe nyomom az aranybarna krémet. Elkeverem, tányérra rendezem, kevés tejföllel és friss, magos kenyérrel tálalom.

A tűzijáték ezután már nem is érdekes.