Egyszer majdnem leégettem a lakást egy bablevessel. Tudjátok, csak leugrok húsz percre, addig alapon elpötyög ez a leves, most öntöttem fel egy csomó vízzel - majd visszajövet a folyosó kanyarjából szidod a béna szomszédot, hogy már megint mit égetett oda, közben meg... Na ennél már csak egy durvább van, amikor a kollégáknak csinálsz chili con carnét, és kijönnek a tűzoltók az osztrák síparadicsomban. Ahogy szokták mondani, az érzés megfizethetetlen, a többire meg ott van a...

De az egy másik sztori, majd megírom azt is.

Nehéz innen indulva jót falatozni a saját készítésű bablevesemből, de erős vagyok, így majd' egy év távlatából már sikerült. Az alábbiakban elmondom, hogyan fog a legjobban sikerülni ez az étel, így készítsétek el ti is!

[caption id="attachment_410" align="aligncenter" ] Ozone Mama koncert után, az újonnan kapott Ozone Mama CD-ket hallgatva daraboltam fel mindent. Mindent. Na jó, a CD-ket nem.[/caption]

Ami nélkül ne is állj neki bablevest főzni:

• 500 gr szárazbab
• 300 gr füstölt tarja
• 100 gr főtt, füstölt császárszalonna
• 2 fej vöröshagyma (ha maradna egy árva lilahagyma, azt is vágd bele)
• 2 gerezd fokhagyma
• 3 szál répa
• 1 fej karalábé
• 3 evőkanál (fagyasztott) zellerlevél
• 1 evőkanál pirospaprika
• só, bors
• olaj

Úgy a legjobb, ha főzés előtti este van egy Ozone Mama koncert.

Mielőtt elindulsz a koncertre, áztasd be a babot dupla annyi vízbe. Reggelre fel fogja szívni az összes vizet.

Menj el a koncertre a kollégáiddal, lepődj meg a helyen - nem jó értelemben -, bólogass végig két előzenekart - jó, jó, de nem a mi stílusunk - (miután kiittátok az iható sörkészletet, mind az öt üveget) igyatok meg pár pohár viszkikólát - most nem úgy, mint Everlast - majd engedd, hadd tépje le a fejed a banda, akik az elmúlt tíz éved felfedezettjei lettek. De tényleg. Úgy hozták oda Amerikát arra a lepukkant helyre, hogy egyfolytában csak azt mondogatod magamban, hogy ezek eddig hol voltak?! És miért nem tudtál róluk?!

Még ha nem is értesz a zenéhez (mint én), ilyeneket mondogatsz oda a kollégáknak, hogy milyen kiváló* ez a gitársound, a riffek hogy odaütnek*, meg nézd hogy mennyire szuperül* püföli a dobokat ez a gyerek, úúú, a basszeros is mekkora arc, milyen nagyonjól* tolja, és ennek a Marcinak milyen remek* hangja van.

Közben meg a kamerás fickó rád szól, hogy ne ugrálj annyira, mert a végén felborítod az állványt és te szót fogadsz (mint én), mert kilötyögött volna a viszkikóla... Egyszóval érezd jól magad, haverkodj össze a zenekari tagokkal, boruljatok egymás nyakába egy régen sokat emlegetett, de személyesen sosem ismert szuper arccal, zárjátok együtt a helyet (a szokásos módon), aztán egy kis (megint csak szokásos) török kaja után kössetek ki a törzshelyükön.

*nem biztos, hogy pont ezeket a szavakat fogod használni.

Nagyon fontos: hazaérve igyál meg fél liter vizet, hálás leszel magadnak reggel. Mármint reggel, amikor felkelsz...

Reggel meg még egy litert. Vizet!

Visszatérve a bableveshez: a zöldségeket centis kockákra aprítsd, ahogy a császárszalonnát is. A hússal kezdd, kevés olajon alaposan megizzasztod, majd a zöldségekkel együtt tovább pirítod. Amíg néha megkevergeted a lábosban lévőket, a füstölt tarját előbb fél centi vastag szeletekre, majd centis csíkokra vágd. Amikor a zöldségek alaposan megpirultak, oda-oda kaptak az edény aljára, akkor borítsd bele a lecsepegtetett babot, majd az egészet öntsd fel vízzel, tedd bele a tarja csíkokat. Amikor felforrt az egész, sózd, borsozd, dobd bele a zellerlevelet. Közepes lángon hagyd addig főni a levest, amíg a bab meg nem puhul - másfél órát számolj rá... Az utolsó fél órában boríts bele egy evőkanálnyi pirospaprikát, meg egy tojásból készített csipetkét, az a jó lisztes felületű tészta kicsit besűríti a levest. (Időd van elkészíteni, hisz' egy órán keresztül nem kell foglalkozni a levessel - egy ilyen este után kifejezetten jól esik a gyúrás-csipkedés flow-ja, hidd el nekem.)

Ha elkészült, húzd le a tűzhelyről, utána menj el friss kenyérért. Ne hagyd fent a tűzön, az nem tesz jót neki!

És miközben kanalazzátok a második tányérral, nézzetek utána a bandának itt, itt, meg persze a grungery-n is...