cukor * só * olaj
… avagy churros-t farsangra (is)!
Barcelona - kellemes, huszonnyolc fokos szellő, a La Rambla turistatömegeit elkerülve “titkos” churros lelőhelyet keresünk. Na ilyen mostanában nem lesz, viszont a farsangi szezonban indokolt (legalább) egy fánk-szerű képződmény elkészítése. Legyen ez a churros, ez a hosszúkás, csillag keresztmetszetű spanyol fánk, ami az édessége mellett határozott sós ízjegyeket is felmutat.
- 3 dl víz
- 80 g cukor
- 80 g vaj
- 6 g só
- 250 g liszt
- 4 db tojás
- 1l olaj
- 1 tábla étcsoki
- 0,5 dl tej
- cukor, fahéj
Egy nem túl nagy lábasba öntök 3 deci vizet, amit elkezdek felmelegíteni. Forrnia nem szükséges, de jó, ha forró, ugyanis ebbe kerül a vaj, a cukor és só, amit felolvasztok a folyadékban. Amikor minden elvegyült, és úgy néz ki a lábasom tartalma, mint egy tisztességes fél százalékos zsírtartalmú tej-imitátor, akkor leveszem a gázt minimumra és beleborítom a lisztet. Fakanállal addig keverem, amíg a csomós massszából homogén, fényes, ruganyos tésztát kapok. Üdvözöllek az égetett tésztás világban! Ha elég homogénnek és ruganyosnak ítélem a tésztát, lekapcsolom a gázt, és átteszem a robotgép táljába. PROTIPP: a fém tálba hideg vizet folyatok, majd szárazra törlöm, így hatékonyan lehűtöm a tésztát, amikor beleteszem.
Elkezdtem keresni spanyol rockzenekart a neten, mert egy sem ugrott be nekem. Aztán amikor rájöttem, hogy egyet sem hallgatok (tudom, ez a z én szegénységi bizonyítványom, kommentben jöhetnek az ajánlások, szívesen veszem!), elengedtem a koncepciót, hogy spanyol kajához spanyol zenekart, és most örömmel írok arról, amit mostanában hallgatok: a Walking Papers-ről. Február 5-én jelent meg legújabb albumuk, amit már alig vártam. Aki régebb óta követ, az jól tudja, hogy el vagyok ájulva ettől a seattle-i bandától, elég csak ha elolvassátok a koncertről írt beszámolómat ömlengésem. Ha végig scrolloztátok a képeket, indtsátok el az új albumot, be fog szippantani. És miközben hallgatjátok, vegyétek elő a megújult Hammerworld magazin februári számát, és olvassátok el Pintér Miklós zseniális interjúját a frontember Jeff Angell-lel. Hidegrázós.
A meleg tésztát hagyom lehűlni a keverőtálban, ezt elősegítendő, egy percig “üresen” keverem a tésztát, majd amikor már nem gőzölög, egyesével beleütöm a tojásokat.
A készre kevert tésztát kinyomóba teszem (lehet habzsákba csillag kinyomócsúccsal is intézni, én régesrégen vettem “kinyomós kekszhez” speckó pisztolyt, egyszer már használtam is, de most már megvan a második felhasználási területe). Sütőpapírból 5x15 centis darabokat vágok, ezekre nyomok ki tésztacsíkokat. Hosszú lapátra húzok egy lapot, és óvatosan a forró olajba engedem. Az olajnak kb. 170 fokosnak kell lennie, hogy kívül ropogósra, belül puhára süljenek a fánkjaim. Ezért is érdemes beszerezni egy hús- és olaj hőmérőt..
Amíg sülnek a churros-csíkok, mást nem lehet csinálni, mert elég szűk a mezsgye, amin egyensúlyozni kell a már-megsült-de-még-nem-égett-meg kívánatos állapotért. Úgyhogy amint kész vagyok az utolsó adaggal is, vízgőz felett csokit olvasztok (lábas, kevés vízzel az alján, annyira kevéssel, hogy a felette lévő hőálló tál alja ne lógjon bele): fél deci tejbe töröm a tábla csokit, és kevergetem amíg felolvad. Mivel édesszájú mindenki körülöttem, kerül bele a fahéjas cukorból is, hogy elég édes legyen a #keserűcsokiszósz. Értitek. (Én meg kávéfan vagyok, úgyhogy legközelebb a tej helyett forró kávéban oldom fel a csokit. Cukor nélkül :P )
A már csak langyos churrosokat és/vagy alapon fahéjas cukorba forgatjuk, illetve forró csokiba mártjuk. A második után már minden mindegy, a világ kisimul (a növekvő hasunkkal együtt).
Legyél te is #gasztrocker, itt: www.facebook.com/rockandchili
