Erősen kezdtük azt a bizonyos péntek estét. Egy nem hivatalos teraszavatón gyűltünk össze, megittunk pár cidert (az alap-alma mellett bodzás és mentás ízesítésűt is - én maradok az alap mellett, esetleg jöhet egy kis körtés...), megettünk jó sok párizsis és szalámis szendvicset, együtt nevettünk az öt- meg háromévesekkel, ahogy pattogott a szájukban a robbanós cukorka. Aztán üvöltött a Machine Head a hifiben. Utána meg a kocsiban. Jól éreztük magunkat, és nagyon vártuk kamaszkorunk egyik meghatározó bandáját, hogy végre élőben láthassuk.

A Barba Negraba befér úgy ezer ember. Max. 1300. És olyankor nem annyira kellemes a helyzet ott bent. Óriási tömeg és hőség várt minket levegőtlenséggel és húsz perces sorral a pultoknál... Nem volt jó kezdés, óriási volt a kontraszt az előzményekhez és a várakozásunkhoz képest. A kezdő riffek konkrétan a pult előtt, rendelés közben értek, a pultos csaj megkérdezte: ez már az? Majd a határozott és csalódott bólintásomra elrebegett egy hálaistent...

A koncert túlzsúfolt, meleg és unalmas volt. Oké, nem vagyok egy hardcore Machine Head rajongó (bár az első pulcsim a Headbengerből egy MH mintás volt), de az jól jellemzi az esténket, hogy mi, akik klubkoncerten max a negyedik sorban állunk, a leghátsó sorból röhögünk, ahogy a frontember, egyébként félisten Robb Flynn állandóan üvölti, hogy Jump, Budapest, scream Budapesthungaryyy, Jumpjump Budapest, circle pit Budapest, stb. És onnan, hátulról úgy látszott, hogy nem nagyon ment a pogó, még felszólításra sem...

Aztán a Davidian után megszületett a nap idézete:

Azért úgy elég nehéz lehet zenésznek lenni, hogy az ember az első albuma első számával megírta élete legjobb számát!

[gallery type="rectangular" ids="915,907,906,914,913,911,912,910,909,908"]

Kicsit később (persze hogy az Old után...) jött még egy kis kiegészítés:

Helyesbítek: az első album első két számával kipipálta az életművét!

Na de elég a nyafogásból, egy bakancslistás koncertet kipipálhattunk, ráadásul egy ilyen speciális előadásban, előzenekar nélkül, két és fél órát a színpadon töltő egész estés Machine Head-del.

Persze itt még nem ért véget az este, a Barba Negrából átmentünk a Szerájba enni egy jó gyrost (csak hogy legyen egy kis gasztro kontent is)... Közben meg találtunk egy jó kis Tankcsapda számot, amire én is csak pislogtam, pedig azt gondoltam, hogy ismerem mindet :)

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=85qmo0mkud8[/embed]