Október első estéjén óriási élményben volt része annak, aki az A38 Hajó felé vette az irányt. Az Ozone Mama vendégeskedésével fellépett a Walking Papers.

Ozone Mamáért is simán elmegyek "A Hajóra", de most nem ők voltak a főszereplők, hanem az amerikai banda. Az ilyen szerep nem ismeretlen számukra, hiszen voltak már az istenkirálycsászár Monster Magnet előzenekara is - mindkét este óriási élmény volt, és nem csak a fő zenekar miatt. 

Az új énekes hangját még kicsit szoknom kell, ez azt hiszem természetes, a billentyűk bazi jók, a ritmus-szekcióval együtt, a gitár meg jobban hasít mint bármikor, ami nekem nagyon tetszik. Hajrá srácok, így tovább!

A Walking Papers nekem eddig háttérzenekar volt, munkához, néha főzéshez hallgattam. Ez az este mindent megváltoztatott, olyan bulit csaptak, hogy csak egy bandát tudok ezen a szinten mondani, persze, hogy a Monster Magnet-ot. 

Elképesztő volt a buli - vagy ezt már írtam? mindegy, tényleg az volt, nem tudom elégszer leírni... Jeff Angell színpadi jelenléte, az, ahogy a közönségével bánik, olyan nincs még egy. Nem dumál sokat, nem puffogtat kliséket, csak énekel, néha az első sorban állók arcába, néha csukott szemmel a mikrofonba. Aztán besétál a közönség közé, és onnan énekel a vigyorgó emberek közül. Vagy épp amikor magamról megfeledkezve, a két kezemet a fejem fölött tartva ugrálok, ő lenyúl és megfogva a kezeimet, ugrálunk tovább a meglepett arcommal együtt...

A koncert végén meg minden zenésztársát bemutatja, mindegyik megy be a backstage-be, ő meg fogja magát és a nézőtérre távozik. Dumál, fotózkodik, ölelget, mintha ez lenne a legtermészetesebb a világon. És az a legszebb az egészben, hogy tőle az is.

Egy újabb Rockisten született - a világ egy részének már gondolom elég rég, de nekem ezen, az egyébként vacak hétfőn - ott, este a hajó gyomrában leszállt közénk Jeff Angell és mi a hívei lettünk.

Ahogy a mikrofonba félénken mondtad párszor: Köszi!!!

A Hajót meg jó szokásunkhoz híven mi zártuk...

 Legyél te is #gasztrocker, itt: www.facebook.com/rockandchili