Április közepétől beindul a spárgaszezon. Eltartana június elejéig, de én rendszerint rendes hedonista módjára az első hónapban annyira túleszem belőle magam, hogy május végére már nem kívánom. Aztán persze augusztusban újra enném két pofára, de akkor meg már nincs. Legalábbis friss. Az üvegeshez meg nincs bátorságom...

Szóval elindult a szezon, lehet nyammogni a spárgás rántottán és a spárgás-újkrumplis serpenyősön, meg a spárgán buggyantott tojással, valamint a spárga krémlevesen. És még a spárgás quiche-én, vagy csak "egyszerűen" a hollandi mártásos spárgán. Na meg a spárgás-bechameles pennén, a nagy szelet sült tarja köreteként vajon párolt spárgáról nem is beszélve.

Meg lehet fanyalogni minden spárga evés utáni pisilésnél a furcsa szagon, amit a spárgában található kéntartalmú vegyület, a metil-merkaptán okoz (állítólag). Egyeseknél. Merthogy nem mindenkinél jelentkezik, de lehet, hogy csak a szaglószervükkel van a gond. Vagy álarcban vizelnek, mint pl. a Slipknot tagjai. (legalábbis gondolom így tesznek, ha már a színpadon is abban vannak órákon keresztül...)

Nemrég jártam a kedvenc piacomon, és vettem spárgát, meg volt parázs krumpli is, meg még csomó minden, de mostani recepthez az alábbiak kellenek, és kész.

• 1 csomag spárga
• 1 szál sárgarépa
• 2 szem parázsburgonya
• 1/2 fej lilahagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 2-3 szelet száraz kenyér
• 3 evőkanál vaj
• 1 evőkanál kukorica keményítő
• 1 tyúkhúsleves kocka
• olívaolaj
• só, bors, cukor

A spárgákkal kezdek, kicsomagolom és egy alapos vízfürdőben részesítem őket, áztatom vagy öt percig, és jól kilögybölöm (jelentsen ez bármint) az esetleges homokot a sípok csúcsaiból. Megpucolom őket a zöldségpucolóval, aztán jön az alapmozzanat spárgák esetén: a fás részektől való megszabadulás. Ehhez a sípot a két végénél megfogom, és addig hajlítom, míg valahol eltörik. Ideális esetben közel a talpánál, ami ez a szezon elején még sokszor előfordul, majd az idő haladtával egyre feljebb csúszik ez a töréspont.

A többi zöldséget is előkészítem, hagymát és répát, krumplit aprítok, fokhagymát pucolok. Nem szükséges a precíz méretre vágás, úgyis leturmixolom az egészet. Ja, és persze a sípokat is tovább aprítom, a tetejükből kb. öt centis részeket egyben hagyok, a többit kegyetlenül feldarabolom.

A lábosban kevés vajat és olajat hevítek, majd a spárgák fás alját alaposan megpirítom ebben a forró keverékben. Amikor kész vagyok, a darabokat eltávolítom, a lábosban maradt olajos-vajas alap már rendelkezik egy határozott spárga ízzel. Erre jönnek az aprított zöldségek, meg az egyben hagyott fokhagyma.

Alapos lepirítás után rászórok egy csapott evőkanálnyi cukrot, meg egy kevés sót, kicsit elkeverem, hagyom karamellizálódni, majd felöntöm forrásban lévő vízzel. Elkeverem, hagyom forrni, beledobom a leveskockát, és kb 20 percig főzőm alacsony lángon.

20 perc után beledobom a keményítőt és nekiesek a turmixommal, alaposan elkeverem a forró levesben és közben összetöröm a megfőtt zöldeket. Sózom, borsozom, még öt perc forralás, a végén egy kanálnyi vajat beledobok, és kész a leves.

A meghagyott spárgasíp-csúcsokat kevés vajon megfuttatom, közben alaposan megsózom. Ezeket teszem a leves tetejére, pirított kenyérkockákkal. (Már ha épp nem felejtem el, mint most, a lenti képek készítésekor...)