Tállya mindig is az egyik kedvenc községem lesz. Sok vidám emlék kötődik ehhez a Tokaj-hegyaljai kis faluhoz, amiknek kiindulópontja valahogy mindig Hollókői Józsi bá' pincéje - és persze ő maga - volt. Most visszatértünk a baráti társasággal, egy nagy ivászatra kis visszakóstolásra.

[gallery type="columns" ids="980,978,977,976,1004"]

Tállya egy alig több, mint 2000 lelket számláló falu, közel Szerencshez, a Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok egyik fő bázisa volt, gondolom amiatt is, hogy a környék a család birtoka volt. Több legenda is fűződik a község nevéhez, az egyik szerint itt keresztelték meg Kossuth Lajost, a másik szerint itt van Európa közepe. Ehhez állítottak is egy szobrot, amiről van is valahol fényképem, de azt nem mutatom meg, mert kompromittálnám azt a barátomat, aki szerepel rajta - két majdnem teli boroskancsóval a kezében... (és még csak este nyolc volt kb.)

Józsi bá'-t mindig jó hallgatni. Olyan átéléssel beszél a borairól, Tokaj őshonos szőlőfajtáiról, mondja el a gönci hordó űrmértékét, és magyarázza el hogy hogyan készül a Tokaji fordítás, na meg az Aszú, hogy azt több alkalom után is tátott szájjal hallgatjuk (jó, biztos segít az áhítat elérésében az a "csekély mennyiségű nedű", amit kitölt kóstoló poharainkba az öreg borász).

[gallery type="columns" ids="1000,999,998,997,995,994,993,992,987,986,985,984"]

A kóstolóit általában a 150 éves pincében teljesítjük, ahol a falakon a jó pincét jelző vastag penészrétegbe a látogatók belenyomnak egy-egy pénzérmét, jelezve, hogy még visszajönnek érte... erre a penészre igen büszke a borász, a borok tökéletes állapotához és kifejlődéséhez szükség van arra a klímára a pincében, amit ez a réteg okoz.Nyilván nem bírtuk ki, és valamelyikünkből kibújt a kisördög, és megkérdezte:

Józsi bá', ugye le szokta kaparni ezt koszt a falakról néha?!

Persze ilyenekkel nem lehet kizökkenteni a kerékvágásból, csak mosolygott egyet huncutul és folytatta tovább a történet mesélését, amiben megakasztottuk egy pillanatra...

Mindig a szárazabb tételektől tartunk az édesebbek felé, én a közepét szeretem a legjobban a sornak, az édes Szomorodnitól a Tokaji Fordításig. A többi tényleg annyira desszertbor, hogy már csak érdekességnek iszom, és bőven elég az a két korty, amit engedek tölteni a poharamba.

A Tokaji Fordítás az aszú készítés második körében keletkezik: az elsőben 1 gönci hordónyi mennyiségű (azaz 136 liter), 4 éves alapborhoz öntik és hagyják 24 órán keresztül állni (na azért két óránként megkeverik) a több puttonnyi (1 puttony = 22 kg) aszúszemet. Három puttonyos aszúnál tehát 66 kg szőlőt. Na ezután következik a második kör, a Fordítás: 136 kg aszútésztához (tehát az aszú készítésnél már egyszer kiáztatott aszúszemekhez) öntenek 66 liter alapbort, ezt is 24 órán keresztül hagyják állni (persze kevergetik), és ezután készítenek belőle bort. A szemek préselése csak ezután következik, de hogy abból melyik bor készül, már nem emlékszem. Azt hiszem vissza kell mennem meghallgatni újra...

[gallery type="rectangular" ids="991,990,989,988,996,983,982,979,981"]

Persze a kóstoló végére a borok után még egy kevés pálinkát is meg kellett kóstolni, a hatról sikerült lealkudni háromra - meglepetésre a besztercei szilva nyert a törköly és gönci barack előtt.

Másnap, meg jöhetett egy jól megérdemelt másnapi tojásrántotta. Ugyan már írtam róla, de azért iderakom a képes beszámolót a legfrissebbről, hadd folyjon a (ti) nyálatok (is).

[gallery type="rectangular" ids="973,972,971,970,974,975,1001,969,968,967"]