Mindig is vonzottak a pörkölt-szerű ételek. Azt hiszem, hogy a húson kívül a szaft az, ami vonz. Abban sokféle íz keveredik és áll össze egy egészen más, komplex érzetté. Hogy mi az iránya ennek a íz-folyamnak, az mindig az aktuális hangulatomtól függ, van amikor a  csípősség a lényeg, van amikor a zöldfűszerek a főszereplők, és van amikor a pirospaprika ízét akarom kiérezni. Most - tőlem szokatlan módon - a paradicsom volt a fő vonal.

• fél kiló sertéscomb
• 3 fej lilahagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 szem paradicsom
• 1 konzerv sűrített paradicsom
• 1 ek pirospaprika
• 1 kiskanálnyi cayenne fűszerkeverék
• 1 kiskanálnyi római kömény
• 1 kiskanálnyi szárított kakukkfű
• olaj
• só, bors

Vagdosással kezdődik: húst falatnyi kockákra, a hagymát apróra, fokhagymát nagyobb darabokra, a paradicsomot először négybe, utána a héjáról levágva (nem szeretem a felpöndörödő paradicsomhéjakat) nagyjából összedarabolom.

Nemrégiben a benzinkúton került a kezembe a Ganxsta Tribute CD, és mivel én is voltam tizenhét, nem hagyhattam ott. Egészen zseniális, amit összeraktak a megemlékező zenekarok. Azzal szórakoztattam magam a kocsiban, hogy a stílusból, meg a hangzásból találgattam a feldolgozó zenekarokra. Jó móka!

Az első számmal nagyon bekezdtek, Feren-czi Gyuri meg-a Racka-jam öt perces vigyort raktak az arcomra, a Fish! zseni, a Junkies meg a egyszerűen istencsászár, minimum kétszer egymás után megy a Telepi gyerekek. Összességében egy ezresért még sosem szórakoztam ilyen jól...

Kevés olajon megpirítom a húst, amikor már kezd kivilágosodni, hozzáöntöm a zöldségeket is. Amikor már a hagyma kezd üvegesedni, hozzápakolom a sűrített paradicsomot is, azt alaposan elkeverem az edény alján, így szerezve még egy kis pörk-ízt. Ezután jöhet a pirospaprika, a tűzről levett edényben fél percig kavargatva, majd hamar felöntve forrásban lévő vízzel, úgy, hogy bőven ellepje a húst, úgyis párologni fog belőle jócskán.

Közepes lángon rotyogtatom, pöffögtetem, rendszeresen kevergetem.

Közben a fűszerezést előkészítem: serpenyőben az egész római kömény szemeket megpirítom, épp csak addig, hogy elkezdjen illatozni, majd nagyszemű tengeri sóval és a cayenne fűszerrel mozsárban finomra őrlöm. Mehet is bele a pörköltbe.

Kb. egy óra alatt szépen megpuhul a hús, közben kóstolgatva sózom, borsozom és az utolsó negyedórára beleszórom a kakukkfüvet is. Persze ha épp' van friss kakukkfű, akkor csak a legvégén szórom bele, de őszintén szólva utálom lebizergálni a hosszú szárakról a leveleket... Úgyhogy nálam marad a szárított verzió.

Ha kész, akkor fogkemény orsótésztára merem a szaftos, paradicsom-illatú húshalmot és vigyorogva betoljuk egy jó uborkasalátával. A maradékot meg másnap szaftosra főzött rizzsel keverem össze, megszórom frissen reszelt parmezánnal, és kész egy rizotttó-szerű gyors vacsora.

Azt mondják, a változatosság gyönyörködtet. És tényleg.