Persze nem a konzerv-verzió, hanem a saját készítésű. Kipróbált recept, jóbarát nagymamájától van, ami inkább útmutatás, egy ötletindító, amit bátran lehet variálni...

Mostanában többször is úgy esett, hogy vasárnap estére készítettem, és a maradék hétfő reggel az irodában landolt. A kollégák meg olyan jófejek, hogy mindig megeszik...

[youtube=http://youtu.be/NmldX_I758k]

Az elkészítéséhez egy többoldalú reszelőn kívül (nem, nem körömreszelő) még ezekre van szükség:

• 5 db max. 1 napos zsömle
• 250 gr jó minőségű párizsi, egyben, nem szeletelve
• 200 gr sajt
• 2 ek mustár
• 1 kispohár 20%-os tejföl
• 1 hagyma (a lilát jobban szeretem, nem kell nagy)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek szárított bazsalikom
• só

A sütőből kiveszem a rácsot - ez az előrelátó mozdulat segít elkerülni a hangos káromkodást és az égető érzést az ujjvégekben... Sütőt feltekerem 200 fokra + hőlégkeverés + grill. Jöhet a reszelő. A nagylukú oldalán lehúzom a párizsit, és a sajtot. Ugyanabba a tálba reszelem a kislukú részén a hagyma nagy részét (mint az alma csumáját, a közepét nem rész elem) és a fokhagyma gerezd felét. Ebbe a tálba borítom a tejfölt és a mustárt is, meg a fűszereket. Alaposan összekeverem, majd a kettévágott zsömlékre kanalazom, és jó vastagon elkenem.

A szobahőmérsékletű rácson betolom a szendvicseket a sütőbe, ahol 10-15 perc alatt világosbarnára pirítom őket.

Amíg sülnek a sütőben, addig elmondom: ha épp van itthon maradék füstölt tarja, hát nem rohanok a boltba párizsiért, belereszelem azt, de pl. a bacon is jó, vékony csíkokra szelve. Szoktam variálni a sajtokat is, jól szokott elsülni az is, ha többféléből reszelek, nem szofisztikálom túl, amit épp találok a hűtőben: eidami, füstölt trappista, mozzarella, bármi. A hagymák a reszeléstől veszítenek a vadságukból, ezzel a kevés sütéssel elvesztik erejüket (és szagukat) de ott vannak azért a háttérben. Ravasz!

Ki eszi ketchuppal és ki Piros arannyal?