szűz * gyömbér * cider
... avagy a sertés felveszi ünnepi köntösét.
Ízi szájder öcsém!
– mondaná Csoki bácsi, ha tudná mi az a cider. Neki meghagyjuk a jó öreg ’Ászokot, mi meg bontunk egy cidert, és kivételesen nem isszuk meg…
A cidert gyömbérrel turbózni és a sertés szüzet ebben pácolni, majd hozzápakolni még pár mutatós zöldséget, és kész is az áll-leesős ebéd. Na jó, nem ennyire egyszerű, de pánikra semmi ok, itt a recept.
- 1 sertésszűz
- 1 üveg cider
- 3 cm friss gyömbér
- 1 alma
- 1 fej + 2 gerezd fokhagyma
- 2 dl almalé
- 2 szem csillagánizs
- 8 szem sütni való krumpli
- 4 szál friss növendék répa
- 1 üveg gyöngyhagyma
- 2 marék fagyasztott kelbimbó
- 1 kanál méz
- 1 csirkeleves kocka
- só, bors
- olívaolaj
Itt bizony elő kell készülni, nincs mese. (Kivéve, ha Sanyi hoz sört, mert akkor van! ;) ) Szóval a sertés szüzet lehártyázom, nagyjából egységes vastagságú hengerré formázom. Bedörzsölöm frissen tört borssal, félreteszem. A friss gyömbért meghámozom, majd lereszelem egy kicsi edénybe, amibe a szűz kényelmesen elfér. Hozzáreszelek két gerezd fokhagymát is, beledobom a csillagánizsokat is, és felöntöm az egészet két deci almalével. Alaposan elkeverem a kutyulmányt és belefektetem húst, majd lefedem az edényt és egy napra a hűtőben felejtem.
Másnap, – pfff, másnaaaap… - szóval másnap, amikorra az alma édessége és a gyömbér harapós ereje alaposan bekúszott a rostokba, kiveszem az edényt a hűtőből, és hagyom, hogy nyugodtan szobahőmérsékletűre melegedjen a hús.
Kb. fél óra múlva a szüzet átrakom egy kisebb tepsibe, mellépakolom a feldarabolt almát, ráöntöm a cidert, a gyömbéres-fokhagymás reszelékből az edény aljáról egy keveset a húsra kenek, alufóliával beborítom, majd az egészet betolom a már 160 fokra kapcsolt sütőbe.
Sosem rejtettem véka alá, az Ozone Mama már évek óta a top3-as magyar bandáim egyike, a harmadik lemezük is sokszor bitorolja a CD lejátszót - néha más bandának is helyet kell szorítani, na meg ott van az első kettő lemez is...
A legújabb klipjük többször nézős, a klip hangulata nagyon passzol a dalhoz valami hasonló sötétséget képzeltem mindig is, amikor hallgattam...
Főzés közben egyébként meg veszélyes klipet nézni, könnyen a kés alá kerül egy ujj, vagy fröccsen a forró leves. Inkább üvöltsön a zene a hangszórókból! :)
A tegnapi, A38-as koncert meg egyszerűen fergeteges volt, tuti visszanézem majd a TV-ben is, de azt nem főzés közben ;)
Captain Marci, Helmsman Andris, Quartermaster Gergő és Seaman Máté, jó szelet!
Közben nincs lazsálás, készül a köret.
A gyöngyhagymákról leöntöm a levet, alaposan megmosom őket és hagyom ázni tiszta vízben, amíg fel nem használom őket.
A Hasselback burgonya egy flancos köret, de nem túl macerás elkészíteni, jól is néz ki, úgyhogy érdemes azt a pár perc koncentrációt beletenni: a nagyjából egyforma krumplikat meghámozom, lemosom, hosszabbik oldalukra fektetem, majd egyenként bevagdosom kb fél centinként keresztben, úgy, hogy az aljukon az utolsó egy centit nem vágom át. Így kerülnek a tepsibe, kevés olívaolajat locsolok rájuk, meg alaposan megsózom. A másik köret ami szintén a tepsiben sül, az a répa. Ezeket a szép szál legényeket is meghámozom, de úgy, hogy a zöld szárukból 3-4 centit meghagyok, így jól mutatnak majd az asztalon. Ezeket is olajjal locsolom, majd sózom. A tepsibe dobok egy egész fokhagymát is, jól fog jönni a sült krém a tányéron.
Amikor már vagy másfél órája sül a hús, a sütőbe teszem az előkészített köretet is, az alsó rácson a hús, felül meg a köret foglalja el a pozícióját. Újabb fél óra múlva leveszem a húsról az alufóliát, kiveszem az almákat, leöntöm a levet és visszatolom az időközben 190 fokra tekert sütőbe, hadd piruljon a szűz.
Közben készítem az utolsó köret-elemet, a pirított gördülő köveket: gyöngyhagymát és kelbimbót. Kevés, max. másfél deci forró vízben feloldom a leveskockát, majd pici olívaolajon, serpenyőben elkezdem melegíteni a fagyott kelbimbó-gömböket. Amikor már kezdenek kiolvadni, hozzáborítom a lecsepegtetett gyöngyhagymákat és négy-öt perces rázogatás és pirítás után felöntöm a nem túl elegáns leveskocka-koncentrátummal. Olyan jó illat teríti be már a konyhát, hogy rögtön elillan ez a nem-túl-elegáns-érzés, és tovább koncentrálok a köretre: addig rázogatom, pörgetem a golyóbisokat, míg az alájuk öntött lé el nem párolog szinte teljesen. Ekkor lefedem, ne hűljön ki teljesen a tálalásig.
Még egy mozzanat hátra van a köretekkel kapcsolatosan, a répákat kell kifényesíteni: fogom azt az egy kanál mézet, és rájuk csorgatom vékony sugárban, majd visszatolom őket a forró sütőbe még öt percre. Nem többre.
A sertésszűz kész, a Hasselback krumplik szépen kinyíltak, a répák édesen fényesek, a gyöngyhagymák is csillognak a kelbimbók társaságában, így minden mehet az asztalra, a sült almákkal együtt. A tányérra rakok mindenből, és még biggyesztek egy kisebb halmot a sült fokhagymafejből kinyomott krémből is.
Ugye felesleges írnom, hogy bontsatok ki még egy cidert majd mellé?!
Legyél te is #gasztrocker, itt: www.facebook.com/rockandchili