spárga, kecskesajt, tejszín
avagy a spárga és a gyúrt tészta összebarátkozik jó haverjuk, a szerecsendiós tejszín társaságában.
Spárga van mindenhol. A boltban, a TV-ben, az interneten, a piacon, majdnem még a cipésznél is (csak ott cipőfűzőnek hívják, haha). Na meg persze itthon is. Én a zöldet preferálom, a fehér nekem valamiért nem tetszik... Azt még a nap se látta, nincs benne számomra semmi íz. Bezzeg a zöldben, ahol ott a tavasz frissessége, a föld édessége... Na, mielőtt írok egy szép Hooligans számot, menjünk tovább Királylány, királylány, szivárvány, márvány és a többi...
A boltban találtam a hűtőpultban gyúrt tésztát, gondoltam nagy baj nem lesz, ha a már a kosárban fekvő csomag spárgát összeeresztem vele. Meg egy kis tejszínnel, némi sajtokkal, tojással, és már lesz is egy quiche-szerű ebédnek való.
Nem vagyok egy nagy tészta gyártó, szívesen veszek bolti leveles tésztát, vagy akár ezt a gyúrt tésztát - időt spórolok vele, és a végeredmény szempontjából meg nem érzem nagy hátralépésnek. Legalábbis a saját tehetségem produktumával bőven vetekszik a bolti, úgyhogy nem rabolom vele az időm. Fél órával a felhasználás előtt kiveszem a kis csomagot a hűtőből, és amikor kell, csak kitekerem a sütőpapíron és már pakolhatom is meg az éppen aktuális töltelékkel, bármi kosz és rendetlenség nélkül.
- 1 csomag gyúrt tészta
- 1 csomag spárga
- 10 dkg lágy kecskesajt
- 5 dkg parmezán
- 2 dl főzőtejszín
- 2 tojás
- só, sópehely, bors, szerecsendió
Talán egy áfonyás ételhez, mondjuk ehhez a régebbi szarvas szendvics poszthoz jobban illett volna ez a zenekar, - jaj, ne már, értem én, hogy The Cranberries = Áfonyák - de most, ahogy írtam ezt a posztot, beugrott ennek a számnak a kezdő akkordja, a mélabús, sodró gitárfolyama. Meg a lüktető énekdallama.
Tudom, a világ nagy részének ez a szám egy bombatámadásról és az ott meghalt kisgyerekekről szól, de nekem egy másik világfájdalommal párosul. Tizenévesen, a hideg buszmegállóban hallgattam ezt a számot, nulladik órára menet. A walkmanom fülhallgatójából igencsak kiszűrődhetett a gitártéma - igyekeztem kizárni a rideg világot minél alaposabban -, így ferde szemmel nézhettek rám a bányászok és szövőnők - talán ők járhattak még rajtam, szegény diákon kívül olyan irgalmatlan korán dolgozni.
Felpréselődtem a már akkor is tömött buszra, végigácsorogtam az utat a következő átszállásig, laposakat pislogtam a kicsit csipásan maradt szemeimmel, közben meg szólt a Linger, az Ode To my Family, Ridiculous Thoughts, meg a Just My Imagination (na jó, az nem, mert az jóval később jött ki - de lehetett volna).
Na, az ilyen depressziós reggeleket tuti, hogy pozitívba tudja fordítani ez a kaja...
Sütőt 180 fokra tekerem - a zenelejátszót maximumra -, a tésztát meg ki. Mármint kitekerem egy akkora tepsibe, hogy mindenhol legyen 2-3 centis oldala. Mivel sütőpapírba van csomagolva a tészta, így a tepsit sem kell előkészítenem, mehet rögtön a papírostul a tészta. A felesleget levágom, abból lesz a díszítés...
Öt percre bedugom a villával agyonszurkált tésztát, egy kicsit elősütni.
Ebbe az elősütött tésztaágyba öntöm az előzőleg alaposan elkevert tojásos-tejszínes masszát, amibe belereszeltem a parmezánt és egy negyed szerecsendiót, majd beletekertem jó sok borsot és alaposan meg is sóztam. Erre a masszára rádobálom a lágy kecskesajtot, kicsi, csippentgetett adagokban. Erre pakolom a spárgasípokat, persze megpucolva, és a fás alsó részüktől megszabadítva.
Ezek után már csak a díszítés van hátra: a maradék tésztából farigcsálok valami flancosnak kinéző, de az én kézügyességemmel is megugorható szintű díszt. Mondjuk egy ilyen nagyjából fonást, középről kiindulva. Majdnem sikerült is egyenletesen csinálnom a fonást, mondom: majdnem...
Még egy kis sópehellyel megszórom a felületét, és már mehet is a sütőbe kb. 20 percre. Ha már kezd pirulni a széle, és a tűt kihúzva nincs rátapadt tészta, akkor lekapcsolom a sütőt, és 10-15 percig hagyom pihenni/hűlni. Ugyan még rezeg a tejszínes massza, de a pihenő után már nem folyik, amikor négy részre vágom a tepsi tartalmát.
A spárgához megy a rozé (meg szeretem is), úgyhogy ehhez is jól esik egy pohárral...
Legyél te is #gasztrocker, itt: www.facebook.com/rockandchili
