Mit csinál egy gasztrocker, ha jó barátja szól, akad a hűtőjükben egy kevés vadhús, főzni kellene belőle valamit?! És már sorolja is, hogy mi van: vaddisznó comb, szarvas lapocka, vaddisznó szűz... Először is nyel egy hatalmasat, és visszaír, hogy válasszanak, mi legyen: a szüzet csak alaposan körbepirítva, vékony szeletekben ehetnénk, a lapockából szálakra omló sültet csinálhatnánk és felfalhatnánk zsömlében, sok zölddel, a combból pedig... Na azt már nem is írhattam le, mit csinálnék a combból, jött a válasz, lapocka a nyerő. (Szerencsére, mert nekem is ahhoz fűlt legjobban a fogam.)

Így egy napsütötte szombat délután magamhoz vettem pár kelléket, úgymint: a sörös polcról egy üveg békésszentandrási Szent András Könnye sört, és némi aszalt áfonyát a szekrényből. Gondoltam ez a két, édeskés áfonyás dolog jól fog menni a szarvashoz.

És tényleg.

Persze a szarvas klasszikus párja a vörösbor, de nem akartam a hagyományos utat járni, főleg, hogy egy pulled pork stílusú húst gondoltam ki. Ahhoz meg jobban illik a sör, mint a bor.

Na lássuk, mi kell a pulled deer szendvicshez (bocs):

• 1 kg szarvaslapocka
• 1 üveg áfonyás sör
• 1 marék aszalt áfonya
• 3 fej lilahagyma
• 3 fej fokhagyma
• bami goreng fűszerkeverék
• fél fej lilakáposzta
• rukkola
• kézműves chips
• 12 db császárzsömle
• 1 üveg hagymalekvár

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=rPFGWVKXxm0[/embed]

Hogy mit keres a szarvas mellett egy indonéz fűszerkeverék, a bami goreng?

A bami goreng vörös-, póré-, és fokhagymából, tengeri sóból, paradicsomból, kurkumából, korianderből, snidlingből, gyömbérből, római köményből és még jó pár zöldségből álló távol keleti fűszerkeverék, amit leginkább a hasonló nevű tésztaételük ízesítéséhez használnak. Csak egy megérzés volt, de bejött, a rengeteg összetevőből a gyömbér és kurkuma érződött, és jól állt az áfonyás kiegészítőktől alapvetően édeskés húsnak.

A sütés úgy kezdődött, hogy kinyitottunk egy... Na jó, minden mozzanatot nem árulok el, csak ami közvetlenül a étellel függ össze. Tehát, úgy kezdtem, hogy megpucoltam a lilahagymákat, félbe vágtam, és a tepsibe tettem. Ez a hagymaágy lett a hús sütőrácsa. Beleszórtam az áfonyákat is a tepsibe, a húst alaposan bedörzsöltem a fűszerkeverékkel, majd a maradék helyekre betettem a fokhagymákat, úgy egészben. Héjával együtt. Alufóliával duplán befedtem a tepsit, és a 180 fokra kapcsolt sütőbe tettem.

Két óra kellett neki.

Úgyhogy bőven volt idő meginni azt az üveg bort felvágni a lilakáposztát fél centis csíkokra, és alaposan besózni. Jó ha áll egy órát felhasználás előtt - közben lehet belőle csipegetni is... Ez volt a ropogós adalék a szendvicsben.

Amikor megsült, két villával szálakra húztam a húst, és hagytam, hogy magába igya azt a levet, ami a tepsiben maradt. A lilahagymák annyira szétfőttek, hogy gyakorlatilag felszívódtak a cafatokra tépett hús között. Amíg szívta magába a hús a levet, a fokhagymákat vettem kezelésbe. Az aljukat letéptem, és egy kis tálba kinyomkodtam a barnára sült fokhagyma gerezdeket, amik nem is gerezdek voltak, hanem édeskés-pikáns krémmé lényegültek a hosszú sütés alatt.

[gallery type="rectangular" ids="524,523,522"]

Jöhetett a kajálás: a félbe vágott császárzsömle alsó felére hagymalekvárt kanalaztam, arra került tekintélyes mennyiségű hús (áfonyadarabkákkal), majd egy marék rukkola és káposzta következett, hogy a tornyot bezárja a zsömle teteje, amit a fokhagymakrémmel kentem meg. A tányérra került még némi chips, de igazából nem az volt a lényeg. Hárman voltunk, de hatan is jól laktunk volna ebből a mennyiségből...