újkrumpli, rukkola, pesztó
Bírom az újkrumplit. Nem csak azért, mert nem kell pucolni, hanem azért is, mert olyan finom, vajas az íze, és valahogy a krumpli meg zöldfűszerek keveréke. Erre még rásegítek egy nagy adag zölddel, amik nem csak zöldek, hanem még hozzátesznek egy-egy alap ízt is: lesz itt rukkola (+kesernyés), meg bazsalikom (+édes), hozzá a fokhagymaszár (+csípős) és még kapribogyó (+sós) is. Ezek így együtt kitesznek egy fogást, de persze nálam ehhez még dukál egy kis adag, lassan sült, angol mustáros tarja.
- 1,5 kg újkrumpli
- 2 marék rukkola
- 1 marék bazsalikom
- 2 kiskanál kapribogyó
- 20 g parmezán
- 5 cm újfokhagyma szára
- 8 szem dió
- 1 db zöldségleves kocka
- 0,5 dl olívaolaj
- 400 g tarja szelet
- 2 kiskanál angol mustár
- 2 kiskanál olívaolaj
- fél kiskanál sherry ecet
- só, bors
A hússal kezdek: az alaposan bekent húsokat 160 fokos sütőbe tolom másfél órára, és hagyom lassan, a saját szaftjukban - na meg a rákent pácukban - sülni. A páchoz egy kis üvegben összekeverek egyenlő arányban olíva olajat és angol mustárt - a nagyon csípős fajtából -, egy kis sherry ecetet löttyintek hozzá, és alaposan összerázom. A húsokat tekintélyes mennyiségű, frissen őrölt borssal szórom, utána meg rákenem a mustáros pácot - ez fog szépen egy laza kéreggé sülni, és a határozott csípősség mellet ad egy kis édességet is a puha, omlós húsnak.
Ha már angol mustár, akkor biztos, hogy angol banda szóljon a főzés mellé, és ha már az előző posztban coming out-oltam, hogy a FNM-t a Black Sabbath egyik feldolgozásán keresztül szerettem meg, akkor igazán nincs mit csodálkozni, hogy őket pakolom most ide. Hiába nem hallgatom őket napi szinten, sőt, havi szinten sem, de amit alkottak, na meg hatottak vele a többi zenekarra, azelőtt le a kalappal. (Meg is teszem bő három hét múlva a budapesti koncertjükön...)
Tony Iommi (aki egy ikon a baráti körünkben, az egyik kisfiú már négyévesen is üvöltötte a nevét, ha feltűnt a TV-ben) mélyen szóló gitárja mindent visz, kíváncsi leszek, milyen élőben. Na meg Ozzyra is, remélem nem kallódik el megint, és sokat fog vicsorogni a szemfestékes szemei (és az azt takaró kerek napszemüveg) alatt az Arénában...
A megkerülhetetlen számaik, számomra (hehe): Iron Man, N.I.B., Paranoid, Children of the Grave, War Pigs. A Black Sabbath című nekem jobban tetszik Type-O-Negative feldolgozásban, bocs...
Az újkrumpli sokkal hamarabb kész van, kb. fél óra az egész. A pesztóval együtt. Ezzel is kezdem, valahogy így:
Az aprítóba pakolom a rukkolát, a bazsalikomot, amire rákanalazom a kapribogyókat, a sós levükkel együtt. Beledobálom a diót, meg a vékony szeletekre vágott parmezánt is a vastagabb karika fokhagymaszárakkal együtt. Hozzáöntöm az olívaolajat is, és alaposan összeturmixolom az egészet.
Van egy vastag falú wokkom is, elég nehéz is. Na abba kb. másfél deci vizet öntök, és nagy lángon elkezdem forralni. Közben négybe darabolom a krumpliszemeket. Mire végzek, tuti felforr a víz, belemorzsolom a leveskockát, majd belesöpröm a krumpli darabokat. Fedő alatt majdnem puhára főzöm, néha megkevergetve és kicsit megsózva. Kb. 5 perc múlva leveszem a fedőt és hagyom tovább főni, na meg elpárologni a víz nagy részét.
Amikor a kés hegyét beleszúrom a krumpliba, és az beleszalad, akkor rákanalazom a pesztót (kb. a felét, a többi kis üvegben várakozik majd a hűtőben), és még két-három percig sűrű rázogatások és dobálások közepette pirítom.
A sütőből kiveszem az elkészült hús szeleteket, és hagyom pár percet pihenni a szabad levegőn. Majd egy nagy tányérra tálalom, kevés rukkolát még borítok mellé, és akár még egy laza rozé hosszúlépést is töltök, biztos elfogy...
Legyél te is #gasztrocker, itt: www.facebook.com/rockandchili
