Mi fiúk, évente kétszer el szoktunk menni horgászni. Nem hagyományosan, nem a megszokott módon. Például nem viszünk horgászbotot és ott sem kérünk kölcsön ilyesmit... Eszünk, iszunk, jót mulatozunk, még énekelni is szoktunk. Most például a teljes István, a királyt végigénekeltük torkunk szakadtából.

Persze ennyi fickónak van igénye a kajára, így volt már itt pacalos csülökpörkölt mellett tiszai halászlé és bográcsos lecsó (többször is), a sült húsokról nem is beszélek. Egy kaja viszont nem változik, ez minden alkalommal van. És mindig szombat reggel (ugye mindenki azt a két órát érti reggel alatt, ami közvetlenül ébredés után van, ha ez a két óra tizenegykor kezdődik, akkor akkor van reggel) készítjük. Üvölt az AC/DC, üvöltünk mi is. (Ugye, hogy így nem lehet halat fogni?!)

Szóval felvágunk vagy másfél kiló hagymát, három-három paradicsomot és paprikát. Valamelyikünknél épp volt egy szeletelőgép, azzal még leszeleteltünk egy kiló mangalica szalonnát. Az éhesebbeknek a szalonna bőrét ropogósra sütik, friss kenyérrel befaljuk, míg készül a rántotta a direkt erre a célra gyártott serpenyőben.

Ja és persze feltörjük a tojásokat. Elsőre hatvanat.

Szerintem még törjetek fel vagy húszat, én nyolcból eszek reggelire, ez itt baromira kevés lesz...

Tizenöten vagyunk, nyálunkat nyelve bűvöljük a serpenyőt, mikor lesz kész. Jönnek a szakértések, vigyázz, ne égjen oda, ugye szárazra sütöd, ugye lágy lesz, mer' csak úgy jó. Aztán jön egy határozott szemvillantás a szakácstól, és mindenki kussol megnyugszik. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen szeretjük a rántottát, de itt, itt mindenki ugyanúgy szereti.

Nagyon.

Végre elkészül, megterítettünk, savanyúság (ó, az a kishordónyi savanyított káposzta+újhagyma+fokhagyma+zöldpaprika) erőspaprika és egy kisebb pékségnyi friss kenyér is az asztalon, - forró az a serpenyő, hozzatok alá valamit - asztal közepére kerül egy nagy darab tuskó, arra a kész rántotta. Persze mindenki veszi elő a telefonját és fényképezi a művet (ébredés óta sikerült annyira feltölteni a telefonokat, hogy pár fotót fel tudunk rakni, birizgálni ismerőseink ízlelőbimbóit és gyűjteni a tetszikjeit).

Hirtelen elcsendesedik mindenki, szedjük a kaját, és csak hümmögünk. Hát ez megint baromi jó lett!

A második kör után szedelődzködünk, irány a falu, ott is a kocsma, iszunk egy jó kávét.

de ne a kiskoszosba menjünk, onnan ki vagyunk tiltva!