[caption id="attachment_187" align="aligncenter" ] Dezsőnek pihen.[/caption]

Az úgy kezdődött, hogy pénteken megérkeztünk a helyszínre: Ladákkal jöttek, lányok, fiúk vegyest - hogy egy magyar rocktörténeti sort idézzek, bár nálunk nem volt Lada. Aznap este szolid iszogatás volt és paprikás krumpli, mégiscsak másnap hajnali hatkor megyünk Dezsőért, nehogy megcsússzunk!

Hideg volt, esett az eső is, így egy kis forralt bort is pattintottunk a sparheltre. Ahogy kikísérleteztük, 2,5 l borhoz 1 l víz, két fahéjrúd, fél marok szegfűszeg, fél narancs és citrom karikázva, a héjuk külön, és cukor kell hozzá, óvatosan adagolva, míg se nem túl savanyú, de nem is édes. Kóstolni kell, nincs mese! Ja. És rum persze, kb. 1,5 dl. Plusz na, még egy löttyintés!

Valahogy este 11 körül született meg a hétvége mondata:

Úgy vélem, van annak valami diszkrét bája, hogy van aki disznóöléskor pezsgőt iszik - bögréből!

Hajnal hat, a hotelportás félszeg mosollyal veszi tudomásul az egyre gyülekező csoportot, a csík szemeket és a reszelős torkú dörmögéseket - ki hogy aludt, vagy nem aludt, az az utolsó házi nem kellett volna, és különben is, hol van a srác?!

Meglett a srác is, indulunk, két, három autóval - huhh, de jó, egy darabig megvan az alibim, miért nem iszom. Összeszedjük a böllért, a segédjét, meg a cuccaikat, aztán indulás a faluba, ahol vár már a bácsi. Na meg Dezső! Dehogy vár az...

Amíg aludtunk, az esőből hóesés lett, a lebetonozott udvaron két centi friss hó + két túlbuzgó kutya. Az üdvözlések után = kézfogás + 1 pálinkakör, körbenézünk a portán, a disznók mellett van ott jó pár bárány is, köztük egy három hetessel, akit cumiból kell etetni, meg egy fekete báránnyal...

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=N_1hRTb-Zhw[/embed]

Szerszámok, pörzsölő előkészítve jöhet a disznó. Mondják, hogy akkor hozzák, álljunk félkaréjba, kikísérik az ólból, egyenesen a ketrecbe. Szépen, lassan ballag utolsó útjára, a nagyhangú társaság is elhalkul, hirtelen nehéz lesz a levegő, tudjuk, két perc múlva már nem él. Visítás, tompa pukkanás és egy bökés - ömlik a vér. Kell a reggelihez meg a hurkához.

A társaság hamar oldódik, a fázósak behúzódnak a nyári konyhába, vagy épp ökörködnek az éppen nem használt szerszámokkal... Közben a böllérsegéd teszi a dolgát, megy a pörzsölés, kaparás, meg a trükközés: meleg vizes hordóba teszik a gázpalackot, hogy jöjjön a gáz rendesen.

Az élelmesebbek a nyári konyhában kávét kapnak - baromira ízlett, lehet, hogy tényleg nem hülyeség a kotyogós?!  (Itt jegyezném meg, hogy az igazi királyok meg ott bent aludtak egész végig a padon, újságpapírral a lakkcipőjük alatt...)

Aztán jön a bontás, a böllér őrült precízen szeletel, és jó fej, magyarázza nekem, hogy melyik húsrész micsoda, végre tudom, hogy hol van a disznón a tarja, és csak pislogok, ahogy két kanyarintással leszedi a hátsó csülköket.

Vissza a bázisra a zsákmánnyal, közben ömlik a hó, csodás disznóvágó időnk van! Persze csúszik az út mint a fene, az árokból épp húznak ki egy autót, szerencsére nem volt komoly baja. Ahogy megérkezünk, a böllér rögtön nekilát a további feldolgozásnak, kiderül, hogy egész borsot és köményt vettek a kolbászfűszernek, úgyhogy van egy kis extra meló: ledarálni a fűszereket...

Közben alakul a hangulat, kezd mindenki éhes lenni, indulunk a reggelizni - tojásrántotta és sült hagymás vér a menü, meg ovis tea (na jó, volt más is). És a kenyér is zseniális.

Visszaérve már rotyog az abalé, a húsok szépen sorakoznak, a többi darálás alatt. Indul a töpörtyű projekt is, hideg van, úgyhogy felteszünk még egy forralt bort.

A kolbász kiemelt figyelmet kap, ha az sikerül, a többi lehet bármilyen. Táblázat elő, mekkora adag húshoz mennyi fűszer kell - jaj, dehogy annyi, még rakjál bele, nem csíp, rakjál még bele, hú, de sok a kömény. Szerencsére a böllért nem könnyű eltéríteni, összeráncolt homloka a legádázabb túlfűszerezőt is eltántorítja a véleményétől. (Vagy esetleg a kés a kezében volt a tisztelet oka?!)

Készült egy kevés hurka is... Hirtelen este hat, indulunk vacsorázni, isteni húsleves, azután sült hurka, sült kolbász és sült hús a menü, baromi jó céklával és uborkával. A kolbász nagyon jól sikerült, bólogat mindenki. A társaság fárad, kopik, este kilenckor már csak öten mondjuk egymásnak, hogy jóéjt.

Vicceltek? Hajnal hat óta fent vagyunk!