2018. aug 30.

tonhal * vaddisznó * csicseri

írta: (R)ichie
tonhal * vaddisznó * csicseri

… avagy itt a Solli, ahol jóllakhatsz Kőérberek csendjében!

img_20180814_193058_1.jpg

Nemrégiben, a blog facebook oldalára kitett posztomnak, miszerint milyen jó étteremre bukkantam, és indítanék egy ajánló sorozatot, elég nagy és pozitív visszhangja lett, úgyhogy most nekiveselkedem az első ilyen témájú bejegyzésemnek. Mivel alapvetően pozitív személyiség vagyok, így itt ne várjon senki negatív, lehúzó kritikákat. Azt eldöntöttem, hogy csak az általam felállított, elég magas mércét megütő, és érdekes helyekről, egyéb, gasztronómiával és rockandroll-al kapcsolatos dolgokról fogok nektek írni időnként. Ha kerestek egy új helyet, ahova beülnétek, vagy egy jó alapanyagot, esetleg gasztro cuccot, akkor keressetek majd rá a #naezkafa hestegre, remélem, egyre több találat lesz rajta ;)

img_20180814_193147.jpg

A Solli étterem a lakhelyemről nézve eléggé eldugott helyen van, de azért könnyen megtalálható: még éppen Budapesten, a XI. kerület Balaton felé nyújtózó túlfelén, a kerület Kőérberek nevű részén található. Egy viszonylag új építésű lakópark alsó szintjén lévő, bisztró hangulatú étterembe vezet a cím, ahol mosolygósan köszön a személyzet és hellyel kínál rögtön. Már ez egy jó pont (még ha alapvető elvárást is teljesít…) és itt nem lett vége a pozitív benyomásoknak.

img_20180814_194643.jpg

Előételként vörös tonhalat kértem, ami uborkaspagettire halmozva, wasabi és kapros-tejföl pöttyökkel jött. Egyrészt a tonhal érmék remekül voltak körbe pirítva, fekete és sima szezámba valamint durvára darált borsba hengergetve, másrészt a „spagetti” szósza volt egy új ízélmény: ponzu-ba volt megforgatva, ami japán mártás bonitopehely, mirin, szójaszósz és rizsecet felhasználásával. Ilyent még nem ettem, és tetszett. Olvadt minden falat hal a számban, a szaftos uborka csíkok jól illettek hozzá, a wasabi pedig könnyeket csalt a szemebe, ahogy azt kell. Az adag nagyon rendben van (éhesen érkeztem…), bár a wasabiból elég lett volna kb. a fele adag is, de ennyi baj legyen

img_20180814_194625.jpg

A másik előétel, amivel találkoztam, az egy sült kecskesajtos saláta, málna cseppekkel turbózva. Nem egy nagy ügy így leírva, de kóstolva látszik, hogy odafigyelnek az alapanyagokra, és ki vannak találva az ízpárok. Ja, az adag pedig akkora, hogy nem olyan éhesen egy kisebb étkű vendég le is mondhatja a másodikat…

A levest kihagytam, nem az érdektelenség, hanem a kapacitás miatt, a mennyiségek tudatában ez utólag is jó döntésnek bizonyult.

img_20180814_195939.jpg

Vaddisznó szűz, zelleres almakrém, csicseriborsó ragu. Ez elég érdekesen hangzik ahhoz, hogy ne hagyjam ki, így ezt kértem főétel gyanánt, és a főpincér mosolyából tudtam: ez jó lesz… És hát, mit húzzam a dolgot, jó is volt. A szűz baromi jól volt megsütve (ez már a második ilyen, a tonhal után), az almapüré nagyon ment hozzá – annyira, hogy a szószból még elbírtam volna tunkolni dupla ennyit is – a csicseriborsó pedig olyan érdekes volt, hogy biztos lesz recept, amiben hasonlóan készítem el, az #krvstn. Ragunak nem mondanám, mert nem volt olyan sok szaftja, de érdekes volt a fűszerezése (vékonyra szelt zellerszár, narancs leve és héja, újhagyma), és minden „golyó” külön-külön „roppant”. Nem szeretem, amikor szinte pépesre, főzelékesre főzik a csicseriborsót. Ilyen roppanósan, erőteljes fűszerezéssel fogom én is elkészíteni – kösz az ötletet!

img_20180814_195910_1.jpg

Még egy főételbe sikerült belekóstolnom, csirkés quesadilla fokhagymás tejföllel, amibe eléggé beleadtak mindent, amit kellett: nyúlt a sajt a rengeteg, jól megsütött és fűszerezett csirkemell kocka és paradicsom között.

Közben elfogyott két nagy pohár limonádé, tele gyümölccsel, inkább savanyúan, mint cukrosan, pont, ahogy nekem tetszik. Azért szomorúan rá-rápislogtam arra a jópár Sebestyén Csabis üveg borra, ami egyrészt dekorációként, másrészt kínálatként kellette magát, de hát aki autóval megy étterembe, az ne is igyék, ugye. Mármint alkoholt. Igen, a bisztróban a szekszárdi illetőségű borász borai találhatók nagy mennyiségben, és nemsokára borkóstolós vacsorára is el lehet menni – megsúgom, bazi jó lesz, maga a borász fogja bemutatni azt a hat tételt, amihez a menüt kreálták. #tutitipp és régebbi élményeim alapján megelőlegezek neki egy #naezkafa minősítést! ;)

img_20180814_214620.jpg

Desszert fronton is jól alakult az este, lágy, belül remegős állagú túrógombócokat kaptam édes, pirított morzsa és tejfölpöttyök kíséretében, a másik egy jól kinéző pohárdesszert volt, erdei gyümölcsökkel és tejszínes krémmel. Nekem mindkettő egy kicsit túl édes volt, de én nem vagyok olyan nagyon mérvadó, a nem-annyira-édes-szájúságommal.

img_20180814_214526.jpg

És akkor jöjjön a verdikt:

Hangulat: modern, bisztrós dizájn, ami passzol akár egy családi vacsorához, de egy üzleti megbeszéléshez is. Bírom az étlapon az árak betűs kiírását.

Kiszolgálás: remek! A felszolgáló ismeri az ételeket, mer és tud is ajánlani. Ja, és nem kell keresni, hogy hol van, ha akarok rendelni még egy italt, például.

Ételek: elő- és főételekben szuper a konyha, finomak és nagy adagok. Desszertben még lehet fejlődni, de már most is korrekt (talán csak a főételekhez hasonlítva látszik halványabbnak). A szűk, bisztrós kínálat ellenére mindenki találhat rajta két-három megkóstolandó ételt, és van rajtuk pár vagány kaja is.

Italok: üdítők a szokásos Coca-Cola termékek, de finomak a helyben készített limonádék, a sörök nagyüzemi importok (semmi izgi), a borok viszont elsőosztályúak, Sebestyén pincészetből valók – meg vannak rövidek, de mivel kocsival voltam, annyira nem fókuszáltam ezekre…

Ár/érték arány: korrekt. Ilyen színvonalhoz ezek az árak dukálnak. Sem több, de kevesebb semmiképp.

Összélmény: gyakori vacsorára ugyan nekem messze van, - erről eszembe jutott, minden városrésznek kell legalább egy ilyen étterem – azért jövök még feléd, Solli étterem, ajánlom nektek is!

 Legyél te is #gasztrocker, itt: www.facebook.com/rockandchili 

img_20180814_192412.jpg

Szólj hozzá

étterem tonhal csicseriborsó vad naezkafa