A történet talán két hónapja kezdődött, amikor kollégáimmal Machine Head jegyet vásároltunk. El szoktunk menni közösen koncertekre, és annyira belelkesültünk, hogy megint együtt megyünk, hogy megnéztük az A38 hajó facebook oldalát is, milyen koncertek lesznek, hátha van valami fogunkra való... Pont akkor tették ki, hogy jön a PHILM Dave Lombardoval. Összenéztünk Pintér Mikivel (grungery.hu) és Csuti Gergővel (nyugati régió), mennünk kel! Annyira gyorsak voltunk, hogy a honlapon még nem is volt megnyitva a jegyértékesítés, mi ott topogtunk a digitális kapu előtt. Egy kis idő után élesedett a felület, és (szerintem) mienk volt az első három jegy...

Persze a zenekarról semmit nem tudtunk, és kicsit el is felejtkeztünk róla, mégiscsak nyár volt, szabadság, Balaton, meg ilyesmi. Aztán a koncert előtti nap meghallgattunk pár számot, Geri még a telefonjára is letöltötte az albumokat. Na, mi ezzel a felkészültséggel, teljesen ismeretlenül mentünk a koncertre.

Honnan ismerős ez a név, hogy Dave Lombardo?! Persze, hogy a Slayerből. De nem csak ott dobolt ez a most 50 éves, havannai srác: pl. a Fantomas projekt-zenekarban Mike Pattonnal, Apocalyptica lemezein is közreműködött, de tagja volt a Testamentnek és a Grip Inc.-nek is. Most meg két és fél hét alatt minden este másik városban játszanak...

Azóta meg teljesen odavagyok értük - és nem feltétlenül a zenéjük miatt.

Mivel a dobos a húzónév a csapatban, a háromtagú zenekar színpadképe érdekesen alakult: a dob volt középen, de nem hátul egy emelvényen, hanem az "első sorban" - bakker, Dave Lombardo itt fog dobolni tőlünk egy karnyújtásnyira! - gondoltuk, és így is lett. És hogy dobolt, Úristen! Én nem vagyok egy nagy spíler zenei fronton, de azért még én is láttam: ez a faszi tényleg a világ legjobb dobosa... És olyan könnyedséggel, olyan természetességgel üti a bőröket, hogy elképesztő. A két társa is jófej, mi a basszeros előtt álltunk, amit az művelt... Annyira túlmozgásos volt, hogy rögtön az RHCP-s Flea jutott az eszembe (bár őt valószínűleg sosem látom ilyen közelről). Nagyon tetszett, hogy bármekkora név is Lombardo, figyelt a zenésztársaira, nem is csak figyelt, odafigyelt, összekacsintottak, összeröhögtek vagy éppen vicsorogtak.

Az, hogy ez egy hobbizenekar, akkor lett világos számomra véglegesen, amikor fél percig egyezkedtek egymással, hogy mi legyen a következő szám aztán a basszeros Pancho bekiabálta:

We don't have setlist!

Szóval nincs előre megírt sorrend, csak örömzenélnek... A poénkodásnak az lett a vége, hogy az énekes-gitáros Gerryvel Dave megegyezett mi a következő szám, és amikor a basszeros kérdezte, hogy mi jön, csak annyit vetett oda a dobok mögül, "majd felismered!" és röhögött. Persze felismerte...

Olyan elemi erővel játszottak a félhajógyomros félházas A38 közönsége előtt, mintha legalább a Rock in Rio-n zenélnének főműsoridőben.

Közben valamikor eltörte a dobverőjét, amit azzal a lendülettel kidobott a közönségbe, a törött végét el is kaptam, de valaki kicsavarta a kezemből - innen üzenem neki, hogy az a kis vér a dobverő végén nem Dave-é, hanem az enyém, ne tulajdonítson neki túl nagy értéket... :P Ekkor el is szomorodtam, hogy nem lett dobverőm a dob-istentől.

De mégis lett. Mert a ráadás végén is kidobálta a dobverőit, az egyiket elkaptam, úgyhogy:

van egy alig használt Dave Lombardo pálcám - aláírva.

Mert persze az ultrajófej rocksztárok mentek a merch-pultba aláírni, dumálni, kezet fogni és persze együtt fotózkodni. És végig mosolyogtak, visszakérdeztek, a két gitáros megadóan és jókedvűen tűrte, hogy gyakorlatilag mindenki Dave-vel foglalkozik... Oké, lement a show, aki akart, kezet fogott a zenészekkel, mindenki alszik, ha tud a fülzúgása miatt, általában ennyi. Ezek az arcok meg posztolnak másnap reggel egy béna videót, hogy mennyire jó volt tegnap este, köszi Budapest. Pár követőjük bekommenteli, hogy tényleg, köszi, szuper volt srácok. És mindegyiket visszalájkolják, és ha nem csak írtál, hanem képet vagy videót is tettél a kommenthez, még írnak is, hogy köszi. Nem nagyképűen csak annyit gondolnak, megvonva a vállukat, hogy naná hogy jó volt öcsém, profik vagyunk... Ők így profik, de nagyon.

A lemezeiket nem fogom karcosra hallgatni az biztos, ahogy az is, ha jönnek megint, én ott leszek, max. a harmadik sorban!