rókagomba, tejszín, bavette
avagy rókagomba, az erdei kedvenc.
Kedvencem az erdőből. Ez jutott azonnal az eszembe, ahogy a piacon megláttam azokat a jellegzetes, sárga halmokat a gombások pultjain. Persze rögtön elkezdtem gondolkodni, hogy akkor most mennyit is vegyek, hogyan is készítsem el. Csinálok egy egyszerű sajtos-gombás bruschettát? Majd legközelebb. Netán egy gombás omlettet? Jó lenne, de a piacon reggelizem, másnap reggelig meg nem bírom ezek nélkül. Maradt a tejszínes-gombás tészta, ahogy azt pár évvel ezelőtt javasolta a gombász srác, amikor először vettem ilyen gombát. Mert tetszett az a jellegzetes, sárga halom, ahogy terpeszkedett a pulton.
- 20 dkg sárga rókagomba
- 5 dkg csípős fűszervaj
- 20 dkg bavette tészta
- 2 dl tejszín
- kis fej lilahagyma
- 1 csokor petrezselyem
- chilipehely
- só
Először a gombákat tisztítom meg, egy vastagabb festőecsetet fogtam be a gyerekek készletéből - persze még újkorában -, erre a célra. Szépen kiseprem az esetleges port, homokot a gombafejek redőiből, majd a nagyobbakat kettévágom. A lilahagymát is feldarabolom, és egymás mellé teszem a darabokat.
Nagy fazékban vizet forralok.
A nagy serpenyőmet felhevítem, beleteszek a házi fűszervajból egy nagy kanálnyit (majd egyszer azt is megírom, hogyan készül, van benne fokhagyma, chili, só, zöldfűszerek és még egy kis Tabasco is), abba beleborítom a gombát és a hagymát. Gyakran rázom a serpenyőt, forgatom benne a gombákat, hogy mindenhol megpirulhassanak. Ugyan már ekkor ehető lenne a gomba - pár perc hőhatás elég neki - én még nyakon öntöm az egészet tejszínnel, és forrásig főzöm.
Az a kiállás... Mármint a zenében. Meg úgy egyébként is, bírom az arcukat ezeknek az öreg rókáknak! Újabb kedvenc banda a blogon, akik még nem voltak (nem is értem magam, hogyhogy csak most), újabb kedvenc zene.
Szóval a mai napig borzongok, amikor közeledik ez a kiállás, és képes vagyok egymás után bárhányszor négyszer-ötször meghallgatni a számot. Majdnem ennyire favorit még a Janie's Got A Gun, Love In An Elevator, Eat The Rich és persze nem maradhat ki a Walk This Way sem, ha az Aerosmith szóba kerül. Egy válogatáskazira azért ennél több szám fér fel, úgyhogy jöhet még a Blind Man, Sunshine, Rag Doll.
Közben a tésztát is beledobom a lábosba, és fogkeményre főzöm. Nagyon szeretem ehhez a bavette-t használni, ami olyan, mint a spagetti, de kicsit vastagabb, és lapított, így több szósz marad rajta.
A petrezselymet felaprítom a szárával együtt, és belesöpröm a tejszínes szószba. Amikor a tésztát megfelelőnek minősítem, a vízből egyből átmerem a serpenyőbe, rá a szószra. A tésztáról csöpögő keményítős víz remek szaftot produkál a tejszínes szósszal. Persze ehhez alaposan át kell keverni az egészet, és naná, hogy kicsit kifröccsen erre-arra, na de ilyen mindig előfordul a konyhában, takarítani meg ígyis-úgyis kell...
Amikor elkészültem az átkeveréssel, jöhet a tálalás, ahol kap még a tészta rengeteg chilipelyhet és még több petrezselymet. Azzal már nem idegesítek senkit, hogy egy pohár jéghideg olaszrizling mennyire jól tud esni egy ilyen nagy tál tányér tésztához...
Legyél te is #gasztrocker, itt: www.facebook.com/rockandchili
