Most épp málnával.

Gyerekkorom meghatározó süteménye anyukám által Kaliforniai csokis kenyér névvel illetett édesség. Mindig nagy kuglóf formában sütötte, de sosem érte meg a másnapot, még melegében elfogyott az egyik fele, a másik meg amikor kihűlt. Ettük mi mindenhogy. Nagyobbik öcsém igazi hard core csokisként csokiszósszal turbózta, volt, amikor barack lekvárral kentük meg, de persze legtöbbször csak magában faltuk a kuglóf szeleteket.

Most megírta receptet messengeren, úgyhogy el is készítettem, egy kis segítséggel (lásd alul a galériát).

Íme a recept:

Én most egy piteformát kerítettem, így csak a fele mennyiségekkel dolgoztam, azaz dolgoztattam: Zsófi (8) kimérte a hozzávalókat, Dani (4) pedig beleöntötte, majd bekapcsolta a keverőgépet. Nagy zajjal, alaposan összekeverték a tésztát, én közben kiolajoztam a formát és beleöntöttem az egészet. Mondanom sem kell, hogy a díszítéssel sem kellett nekem foglalkozni, a málna szemeket sebészi pontossággal helyezték el, és néhány csokikocka is került a tetejére - többi meg a szájukba.

Negyedóra csend két vigyorgó kisgyerekkel - megfizethetetlen. És még süti is lesz belőle!

Ma megyünk MEN in the box koncertre, úgyhogy nem volt kérdés, mit linkelek a poszthoz. Ha kíváncsiak vagytok, hogy milyen lehet egy Alice In Chains tribute koncert, akkor a.) menjetek el egyre (utána menni fogtok a többire is), b.) olvassátok el ezt az élménybeszámolót a grungery.hu -n, megtudtok belőle mindent!

Kb. háromnegyed órát kellet sütnöm, és még ugyanannyit várni, hogy kihűljön. Vanília fagyival és friss málnával ettük. Na jó, őszinte leszek: inkább faltuk.